"Csak kérd és megadatik. Csak akarni kell. Erősen gondolj rá és bevonzod." Olyan mondatok, amelyek hallatán mindig gunyorosan, sokat mondóan felkacagok, majd vérre menő vitába bonyolódom azokkal, akik szentül vallják a fentieket.

Én is szeretném, ha ilyen egyszerű lenne és akár Dorothy, a sarkamat összecsapva sorra valósítanám meg a kisujjam megmozdítása nélkül szándékaimat. A vonzás törvénye és egyéb pár éve a köztudatban forgó, nagyon divatos nézetek mintha mára erejüket vesztették volna.

Remekül rímelt az én látásmódommal Bojár Gábornak, a Graphisoft alapítójának egy nagykanizsai IT-konferencián elhangzott előadása. A programot levezető moderátor felkonferálta az üzletembert, mint egy jó ötlet hatékony megvalósítóját. A cégalapító elfoglalta helyét a pódiumon és elsőként, nagyon határozottan a félreértések elkerülése végett, kijelentette: a Garphisoftot nem egy jó, hanem sok kicsi ötlet, még több kemény munka és számos okos, elhivatott ember tette azzá, ami.

És mint amikor szerelmesek vagyunk és az összes lírai dalban meglátjuk önmagunkat és helyzetünket, mintha úton útfélen belebotlanék a nézetbe, miszerint nem elég csak egy jó ötlet és nagyon akarni valamit.

Mautner Zsófi bookazin-ja, a Gasztrocsajok is ezt üzente nekem. A néhány napja megjelent, roppantul igényes (ahogy azt a Chili és Vanília szerzőjétől megszokhattuk) kiadványt Mazsanna küldte nekem ajándékba. A postán vettem át, és önmagamat nem türtőztetve, már az utcán feltéptem a kartonborítékot, amiben megkaptam, és lapozgatni kezdtem.

Sikersztorik. De nem ám afféle trendi, self-made womanek nagy pátosszal előadott történetei. Az ilyenek ugyanis mázsás súlyt helyeznek minden olyan nőre, aki azt fontolgatja, hogy belevág az őt igazán érdeklő munkába, de számba kell vegye a családot, a pénzügyi hátterét és minden eshetőséget, buktatót. A bookazinban szereplő, gasztrovilágból érkező vagány hölgyek azt sem rejtik véka alá, hogy mi előzte meg azt, hogy sikeres és mindenki által jól ismert gasztro-szereplőkké váltak.

Nézzük például a Michelin-csillagos Costes séfjének, Palágyi Eszternek példáját, aki „nemzetközi csúcséttermeken edződött", vagy Tischler Petráét, aki Londonban és az USA-ban képezte magát mielőtt a szintén Michelin-csillagos Costes Downtown első embere lett. De nem csak született szakácsokkal találkozhatunk. Közgazdaság, politológia, marketing. Csak néhány a pályák közül, amelyekről letértek a bookazin megálmodóját inspiráló csajok, akik mérlegelés és hosszas szárnypróbálgatás után úgy döntöttek, a gasztronómia felé veszik az irányt. Egyik beszámolót olvasva sem éreztem, hogy a hölgyek hirtelen ötlettől vezérelve céget alapítottak és éttermet nyitottak, mert az olyan kézenfekvő és trendi manapság. A felépített koncepciótól, a tapasztalatgyűjtéstől és mérhetetlen befektetett munkától lesz még inkább értékesebb, inspirálóbb minden, amit létrehoztak.

Kedvenc tanácsom a magazinból Márk Szonjáé, az Édesem megálmodójáé, aki azt javasolja, csak olyan kezdjen ebbe az iparágba, aki tud napi 10-12 órát állni a hét több napján is.

Szalai Dóra, a Chez Dodo tulaja, a macaronok királykisasszonya azt is elárulta, hogy az első jó pár színes kis sütemény bizony nem úgy sikerült, ahogy megálmodta. De nem hátrált meg. Párizsban tanulta meg az „ékszerszerű” édesség elkészítésének fortélyait. A budapesti Bestia étterem tulajdonosa, Wossala Rozina pedig azt tanácsolja: nézzen szét a világban, tapasztaljon, merüljön el a témában az, aki a vendéglátás mellett dönt.

Az itt megjelent történetek mind azt bizonyítják, hogy az akarat mellett egy hibátlan és sokszor átgondolt koncepció, elképesztő kitartás, rengeteg munka, néha könnyek és elsősorban a világra való nyitottság kell. Hát nem realisztikusabb így?

Azon szorgoskodom, hogy a fentieket én is átültessem életem minél több területére, mert megtanultam, hogy semmi sem működik magától. Legyen szó párkapcsolatról, barátságról, munkáról vagy egy jó paprikás krumpliról. Sosem dőlhetünk hátra. És ez jól van így.

*Erus

Gondolatébresztő együttgondolkodás Szily Nórával a témában itt. (Vendégek: Mautner Zsófi és Malchiner Péter.)