Tetszőleges nyári este, tetszőleges Balaton-parti könnyűzenei fesztivál. A színpad előtt a közönség a fluoreszkáló fényekben élénken szórakozik. Sörrel a kézben lépdelnek jobbra-balra. Hip-hop koncert lévén csupán a versszakok töredékeit tudják együtt énekelni az előadókkal. Egyszer csak felcsendül a Tenkes kapitányának zenéje és a mondat, amellyel először harmadik elemiben aztán életünk végéig évente minimum egyszer találkozunk: Mit kíván a magyar nemzet. Most összeolvad a táncoló tömeg, elemelkedik a földtől és az harsogja: magyar nemzeti hip-hop rappet.
Globális világ ide vagy oda (vagy talán éppen ennek okán), az új generációban elképesztő az éhség gyökereink megismerése, a hagyományok ápolása iránt. Ki gondolta volna, hogy az ifjúság március 15-én összegyűlik és Csokonai, Petőfi, József Attila megzenésített verseire - amit kokárdában színpadra lépő rapperek adnak elő - önfeledten bulizik vagy éppen augusztus 20-án rohan a cukiba, hogy az ország szülinapi tortájából elsőként ehessen?
Ma pozitív napom van, ezért halkan és visszafogottan azt is ki merem jelenteni, hogy az új nemzedék lyukat ütött azon a dohos, áporodott és szürke hangulatfelhőn, amely árnyékként követett minket sokáig és kimondja: kell a magyar, kell a nemzeti! Legyen szó zenéről, irodalomról, divatról és persze nem utolsó sorban ételről!
Figyelem! A gyros ideje lejárt. (Igen, sok szép időt töltöttünk együtt és társunk volt a bajban: átmulatott éjszakák után és fárasztó vizsgaidőszakok közepette.)
Nagykanizsán már mindenki tudja, hogy dödöllét a legjobb falni! És ami a legfontosabb: mai kontextusba kell helyezni, hidat képezve múlt és jelen, gyökerek és fejlődés között. Mi lehetne jobb kapocs egy igazi közösségi élménynél egy remek hangulatú (hungaro-pannon-népi-nemzeti*) fesztiválnál?
Így hát tizenhárom éve falatozzuk a főtéren a régi paraszti világ eledelét. Csak úgy lazán: körben állva a barátokkal, összekacsintva, egymásét kóstolva, önfeledten, pirítottat, rengeteg tejföllel!
Végignézve a dödöllekészítő csapatok feldíszített standját, a kézműves és gasztro-bódék hosszú sorát önkéntelenül is listát készítünk fejünkben arról, amiben jók vagyunk: a tudományban, a művészetekben, az emberi kapcsolatokban, az összetartásban és természetesen az össznépi evésben és ivásban.
[caption id="attachment_725" align="aligncenter" width="308"]
Kézműves vásár, háttérben a Felsővárosi templom[/caption]
Szóval csángó breakesek, székely deszkások, vajdasági falfirkászok, felvidéki zsiványok* irány Kanizsa!
*Bëlga - Magyar Nemzeti Hip-Hop
