Ahogy azt a mai modern nők a Szex és New York óta tudják: az ötven az új negyven. Azaz az ötven éves nő megjelenését, fittségét, öltözködését tekintve olyan, mint a self-made kultúra, az önsegítő könyvek, fitness és életmód tanácsadó startupok elterjedését megelőző évek negyvenévesei (ha tudtok követni).

Csakhogy a mai ötvenes bige fiatalabb társainál tapasztaltabb, rátermettebb, rafináltabb, vagyis sokkal jobb!

Ezt a gondolatmenetet folytatva eszembe jutott még néhány hasonló párosítás: Dorko az új Converse, Tisza az új Adidas, Nagy Ádám az új Iniesta, Budapest az új Párizs. A világhálón szörfözve, a menő éttermek menüjét mazsolázva pedig ráébredtem még egy páros létjogosultságára, jelesül: a sertésszűz az új bélszín. Omlós, vaj puha és fűszerek nélkül is első osztályú csak könnyebben hozzáférhető (fizikailag és anyagilag is), az elkészítésénél sem kell izgulnunk, hogy másodpercek töredéke alatt túlsütjük, tehát sokkal jobb!

Persze, ahogy az unikumokkal általában, a sertésszűzzel is szeretettel és tisztelettel bánunk. Nem egy átlag keddi estén tálaljuk fel csak úgy lazán a kopasz konyhaasztalra. Én így tisztelegtem előtte:

Borskéregben sült sertésszűz gombás rizottóval

Hozzávalók a szűzhöz:

• 1 kg sertésszűz
• 3 ek. olíva olaj
• 1 diónyi vaj
• só
• szigorúan frissen őrölt vagy mozsárban tört fekete vagy színesbors

Hozzávalók a rizottóhoz

• 1 kisebb fej fehér vagy vöröshagyma
• kisebb zeller fél gumója vagy 2 szál angol zeller
• 2 dl fehérbor
• 3 ek. olíva olaj
• 1 bögre rizs
• 2 liter zöldség vagy húsalaplé
• ½ kg gomba (csiperke és ha módunkban áll válasszunk hozzá valamilyen markánsabb fűszergombát is)
• 1 kk. kakukkfű
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 1 ek. vaj

Elkészítése

A rizottóval kezdünk. A felszeletelt gombát kevés olíva olajon megpirítjuk, sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítjük. Félretesszük. Egy vastag falú serpenyőben felhevítjük az olajat és rádobjuk a kockára szelt hagymát. Üvegesre pároljuk és hozzádobjuk az apró kockára szelt zellert, tovább pirítjuk. A megmosott rizst hozzáöntjük és szépen átforgatjuk, hogy minden rizsszemet bevonjon az olaj.

A gyöngyöző alapléből egy-egy merőkanálnyit hozzáöntögetünk. Amint a rizs felkortyolta a lét újabb adagot öntünk rá. Ez a türelemjáték így megy, amíg a rizs megpuhul. A cél, hogy krémes, szaftos állagú ételt kapjunk. Ha ezt elértük, levesszük a tűzről, hozzáadjuk a vajat a felaprított petrezselymet és hozzákeverjük a gombát is.

Ugye tudjuk, hogy az univerzum az egyensúlyi helyzetekre törekszik, így a hosszan készülő rizs után a husit nagyon gyorsan elkészíthetjük.

A sertésszüzet gondosan, hideg vízben megmossuk, majd a vizet felitatjuk róla, amíg a hús szobahőmérsékletűre akklimatizálódik egy serpenyőt felhevítünk, ha iszonyú forró már 2 ek. olíva olajat oszlatunk el benne. A husit minden oldalára kérget sütünk. Egy alufólia darabra sok borsot őrlünk és meghintjük sóval is, a kérges husit ebbe hempergetjük és tepsibe helyezzük, vajat dobunk rá és a sütőbe toljuk 10 percre. Ha kész minimum 10 percet alufóliával letakarva pihentetjük.

Tetszőleges nyári este, tetszőleges Balaton-parti könnyűzenei fesztivál. A színpad előtt a közönség a fluoreszkáló fényekben élénken szórakozik. Sörrel a kézben lépdelnek jobbra-balra. Hip-hop koncert lévén csupán a versszakok töredékeit tudják együtt énekelni az előadókkal. Egyszer csak felcsendül a Tenkes kapitányának zenéje és a mondat, amellyel először harmadik elemiben aztán életünk végéig évente minimum egyszer találkozunk: Mit kíván a magyar nemzet. Most összeolvad a táncoló tömeg, elemelkedik a földtől és az harsogja: magyar nemzeti hip-hop rappet.

Globális világ ide vagy oda (vagy talán éppen ennek okán), az új generációban elképesztő az éhség gyökereink megismerése, a hagyományok ápolása iránt. Ki gondolta volna, hogy az ifjúság március 15-én összegyűlik és Csokonai, Petőfi, József Attila megzenésített verseire - amit kokárdában színpadra lépő rapperek adnak elő - önfeledten bulizik vagy éppen augusztus 20-án rohan a cukiba, hogy az ország szülinapi tortájából elsőként ehessen?

Ma pozitív napom van, ezért halkan és visszafogottan azt is ki merem jelenteni, hogy az új nemzedék lyukat ütött azon a dohos, áporodott és szürke hangulatfelhőn, amely árnyékként követett minket sokáig és kimondja: kell a magyar, kell a nemzeti! Legyen szó zenéről, irodalomról, divatról és persze nem utolsó sorban ételről!

Figyelem! A gyros ideje lejárt. (Igen, sok szép időt töltöttünk együtt és társunk volt a bajban: átmulatott éjszakák után és fárasztó vizsgaidőszakok közepette.)

Nagykanizsán már mindenki tudja, hogy dödöllét a legjobb falni! És ami a legfontosabb: mai kontextusba kell helyezni, hidat képezve múlt és jelen, gyökerek és fejlődés között. Mi lehetne jobb kapocs egy igazi közösségi élménynél egy remek hangulatú (hungaro-pannon-népi-nemzeti*) fesztiválnál?

Így hát tizenhárom éve falatozzuk a főtéren a régi paraszti világ eledelét. Csak úgy lazán: körben állva a barátokkal, összekacsintva, egymásét kóstolva, önfeledten, pirítottat, rengeteg tejföllel!

Végignézve a dödöllekészítő csapatok feldíszített standját, a kézműves és gasztro-bódék hosszú sorát önkéntelenül is listát készítünk fejünkben arról, amiben jók vagyunk: a tudományban, a művészetekben, az emberi kapcsolatokban, az összetartásban és természetesen az össznépi evésben és ivásban.

[caption id="attachment_725" align="aligncenter" width="308"] Kézműves vásár, háttérben a Felsővárosi templom[/caption]

Szóval csángó breakesek, székely deszkások, vajdasági falfirkászok, felvidéki zsiványok* irány Kanizsa!

*Bëlga - Magyar Nemzeti Hip-Hop

Kiemelőkép: indafoto.hu

A magyar Provence, hazai Toszkána. Ilyen és ehhez hasonló földrajzi fogalomzavarokkal keltik fel az érdeklődést az ügyes marketing szakemberek hazánk tájegységei és a hazai turizmus iránt. Bevallom hatásos és igen találó is, de amikor a Káli-medence lankáin, a gazdag szőlőskertek szegélyezte szűk autóút kanyarog alattunk, közben a gyönyörű Balaton fel-fel bukkan, szívünk megmelegszik, és véletlenül sem asszociálunk Nyugat-Olaszországra vagy Dél-Franciaországra.

[caption id="attachment_684" align="aligncenter" width="432"] Páratlan látvány[/caption]

A Káli-medence több mint egy tájegység. Valami nagyon egyedi módon keveredik itt a hagyomány és a kortárs magas kultúrának a lezser, hanyagul elegáns válfaja. A két pólus: gyökerek és fejlődés. Naná, hogy a gasztronómiában is megvan mindennek a lenyomata!

2016. augusztus 24. Salföld, Természetvédelmi Major

Ökoturisztikai bemutatóhely őshonos magyar háziállat fajtákkal, állatsimogatóval és mezőgazdasági gép kiállítással. Ezt mondják a prospektusok.

Valójában: a nagyi vidéki udvara, a nyár illatú és napfény ízű percekkel, a mezítlábas szaladgálással a puha fűben és a finom porban. A gyermekkor önfeledt szünidei órái sejlenek fel a fűnyíró berregésével, a pajta ajtajának recsegésével.

A fogadóépületben sugárzó hölgyek kiváló szociális érzékkel teszik a dolgukat: a kisgyermekes szülővel informatívan, a fiatal párral összekacsintva, viccelődve, az osztrák turistával annak anyanyelvén folytatják a diskurzust.

A lovas szekéren utazás és pálos kolostorrom meglátogatását követően a tízórai: mangalicazsíros kenyér, hagymával hozzá málnaszörp. Semmi kóla, semmi chips! A nagyinál ez van!

2016. augusztus 24. Mindszentkálla, Káli kapocs

Stílusos romkocsma a Káli-medencében. Ezt mondja a google.

Való(já)ban: az első világmegváltó beszélgetések helyszíne ez, zsenge, nyiladozó egyéniségű útkeresők csomópontja, ahol a legegyszerűbb gondolatra is létezik egy filozofikus riposzt.

A gasztro-kocsmában fiatal lány sorolja a napi étel ajánlatot és a szörpfajtákat (igen, igen…ma ez a menő). Tekintetével és minden szavával azt üzeni: megérkeztél. Itt vagy! A húszas éveid legelején, a lezser mindennapokban, az eklektikus életteredben.

A Kopasz-hegy megmászása előtt az ebéd: gulyásleves, fehér kenyérrel. Semmi hamburger, semmi pizza! Mert a bárátokkal bográcsozunk! Tartalmas, forró, csípős – így kell ezt srácok!

[caption id="attachment_693" align="aligncenter" width="371"] Út a Kopasz-hegy csúcsára[/caption]

2016. augusztus 24. Köveskál, Kővirág

Rusztikus stílusú étterem – állítja a szakirodalom.

Valójában: a kifinomult beszélgetések helyszíne.  A tudatos és felelősségteljes felnőttek színpada, kiknek ízlésük, stílusuk már kiforrott. Tudják, hogy mit várnak az élettől és egy ilyen étteremtől.

[caption id="attachment_699" align="aligncenter" width="552"] Látjátok mit ittam?[/caption]

Korai vacsora a kőtenger előtt: paradicsomleves, sertés szűz céklasalátával és zöldborsó veloutéval, desszertnek túrógombóc. Semmi rántott hús, semmi roston csirke! Mert szofisztikáltak lettünk. Hibátlan ízélmény. A tányérok - mint felnőtt létünk mindennapjaiban a megoldandó problémák - gyors egymásutánban érkeznek. Mélázni nincs idő.

Romantikus elképzelés, tudom - de várom a percet, amikor a mediterrán térség egyes tájait a Francia – Kálinak vagy az Olasz – Őrségnek nevezik. Megérdemlik!

-Játszunk Batmanesest!

-Jó! Én vagyok Batman.

-Oké.

Pozsgás arcú gyerekek önfeledten rikkantottak fel a fülledt nyári délutánon a lakásunk mögötti kedves kis játszótéren. Csakhogy Batman szerepét egy szőke csigafürtös kislány ragadta magához, a beletörődő válasz pedig kicsi, barnára sült fiútestből érkezett.

Igen, értem én, hogy nekünk, nőknek sok területen helyt kell állnunk. És csak akkor jutunk előrébb, ha harsányan, lehengerlőn, határozottan lépünk fel. Akárkivel szemben akaratot érvényesítünk bármi áron, egyszóval irányítunk.

De akkor milyen szerepet szánunk nekik? Az alfahímeknek? Mit tegyenek ők, ha mi gond nélkül összeszerelünk egy Skandináviából darabokban érkezett szekrénysort vagy olajat cserélünk az autóban plusz megkülönböztetjük a csillagfejű csavarhúzót a torx típusútól?

Igen. Lehet, hogy be tudom ütni a képszöget a falba, de megállok a kép és képkeret kiválasztásánál, mert hiszem híres rockénekesünk szavait: férfi és nő egyenlő, de léteznek nemi szerepek. Így csak vegye ki a kezemből az IKEA-s használati utasítást majd finoman tessékeljen el úgy négy méterrel arrébb! Mert tudja, hogy megtudom…de nem akarom. Nyissa fel a motorháztetőt és válassza ki ő a legjobb csavarhúzót. És álljon mindig készenlétben egy nagy ponyvával, amit kifeszít miközben határtalan szárnyalásunkból épp a föld felé közeledünk.

Ami az ételeket illeti, nem mondom, hogy minden vasárnap a velős pacal dukál, de gyanakodva figyeljük azt a hímneműt, aki fitnesz salátát kér grillezett csirkemellel kedvenc éttermünkben!

Íme egy férfias étel:

[caption id="attachment_675" align="aligncenter" width="511"] Mustárral, BBQ-val vagy chilis szósszal[/caption]

Sült húsos szendvics

Hozzávalók a husihoz

• 1 kg sertéslapocka
• 2 fej vöröshagyma
• só, frissen úrölt bors
• 1 tk. frissen tört köménymag
• 1 tk. frissen tört koriandermag
• 1 púpos ek. magos mustár
• 2 ek. napraforgó olaj
• legalább 6 ek. sertészsír

A bucihoz

• 40 dkg liszt
• 6 ek. olíva olaj
• 1 tk. só
• 25 g élesztő
• 2,5 dl tej
• pici cukor

A szendvics összerakásához

• uborka
• paradicsom
• jégsaláta
• lilahagyma
• mustár
• ketchup
• BBQ szósz
• bármi

A husit bedörzsöljük a fűszerek, mustár és olaj egyvelegével. A hagymát nagyobb darabokra szeljük, kizsírozott tepsibe tesszük és ráfektetjük a husit, amelyre további zsírpamacsokat helyezünk. Fóliával lefedjük és addig sütjük így, míg vaj puha lesz (kb 1,5 óra). Mikor omlósra sült a fóliát levéve 10 percig szép pirosra sütjük, de vigyázzunk, nehogy kiszáradjon!

A bucikhoz az élesztőt a tejben kicsi cukorral felfuttatjuk. Hozzáadjuk a liszthez, olajhoz, sóhoz. Dagasztjuk, kelesztjük, 6 cipóra osztjuk, azokat átgyúrjuk és sütőpapírral kitapétázott tepsibe helyezve újra kelesztjük. Tojássárgájával kenjük és szép aranycipókat sütünk.

A husit szálkáira szedjük kés és villa segítségével. Fontos, hogy a karamellizált hagymával és a sűrű pecsenyelével összeforgassuk. Ezt töltjük aztán a kissé kihűlt bucikba és zöldségeket szuszakolunk mellé.

Kiváló csapatjátékos vagyok. Önállóan dolgozom. A mérleg két oldala. Újra és újra felvetődik, hogy egyedül vagy valaki más kezét fogva juthatunk-e érvényre. Kardinális kérdés ez a munkában, a nemzetközi politikában, a magánéletben.

De vajon ez is egy eldöntendő kérdés csakúgy, mint a karrier vagy család, jobb vagy bal, szív vagy ész? Lehet balanszírozni a mindenkitől független létet a közösséghez tartozással?

Én megcsinálom. Egyedül. Tudom, képes vagyok és akarom.

De mi történik akkor, ha túlnő rajtunk egy feladat? Ha vészesen fogynak tarsolyunkból a random előkapható instant megoldások?

Mozgassunk meg minden követ, ami elérhető távolságban van! Mert megcsináljuk. Egyedül. Tudjuk, képesek vagyunk és akarjuk. Menjünk el a falig, de legyen meg bennünk a hit, hogy ha kell, érkezik a segítség!

A másik félben pedig legyen meg a bizalom és a vég nélküli türelem, hogy csakis akkor kacsintson össze velünk cinkosan, ha itt az ideje.

És mit jelent ez a gasztronómiában?

• gomba – kakukkfű
• paradicsom szósz – babérlevél
• cékla – balzsamecet
• spenót – vaj
• chili – méz
• camembert – dió
• fokhagyma – petrezselyem
• narancs – csoki

Az alábbi ételben több szerencsés találkozás is fellelhető

Fetás cukkini ropogós grillezett paprikás, mazsolás bulgurral

Hozzávalók a ropogóshoz

• 3 közepes méretű cukkini
• 5 szál újhagyma
• 250 g fetasajt
• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor menta
• 1 teáskanál fűszerpaprika (opcionális)
• 1 teáskanál szárított menta (opcionális)
• 140 g liszt
• só, bors
• 3 tojás
• olaj a sütéshez
• lime a tálaláshoz

Hozzávalók a bulgurgoz

• 1 pohár bulgur
• 1 marék mazsola
• 2 db kápia paprika
• olíva olaj
• só, bor
• balzsamecet

Reszeljük le a cukkinikat (a reszelő durvább felével) és csepegtessük le egy szűrő segítségével. Keverjük össze a hozzávalókat és formázzunk lepénykéket a masszából. Süssük ki egy jókora serpenyőben kevés olajon.

A salátához főzzük meg a bulgurt (kétszeres mennyiségű vízben alacsony lángon). A paprikákat megmosásukat és szárazra törlésüket követően forró, száraz serpenyőben grillezzük addig, míg megfeketednek. Ekkor tegyük egy tálba és fedjük le alufóliával. A mazsolát áztassuk be. Ha a paprika kihűt szépen húzzuk le a bőrét és vágjuk kockára. Keverjük össze a kihűlt bulgurral és pufira ázott mazsolával. Ízesítsük, sóval, frissen őrölt borssal és kevés balzsamecettel.

[caption id="attachment_662" align="aligncenter" width="582"] Egységben az erő![/caption]

„Az ember egyetlen állandó tulajdonsága a változás képessége.” – Vallja Oláh Attila, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanára. Tudományosan megalapozott tény tehát, de vajon tudunk-e és akarunk-e mindig lépést tartani a korral? A változásokkal szembeni gyors reagálás, az adaptivitás, az innovatív gondolkodás tetszik vagy sem, elengedhetetlen manapság az üzleti- és magán-, de még a gasztro-életben is. Nagy elvárás ez, valljuk be. Folyton megújulni, tanulni, építkezni nagy erőbedobást igényel.

Milyen szerencse, hogy a mindennapok diktálta nagy fordulatok és fejlődés közepette akadnak biztos pontok életünkben. Sziklaszilárd puzzle darabjai a nagy kirakósnak.

Pont ilyen állhatatos, kibillenthetetlen pont a gyönyörű Balaton déli partja statikus strandjaival. Gyermekkorom óta visszatérő vendég vagyok családtagjaimmal, barátaimmal. A büfés bódék, a képekkel illusztrált menüsorok, a németül kiírt éttermi felhozatal, a fehér pólós, fáradt lángosos mind hozzátartoztak a nyári díszlethez.

Húsz év alatt sok minden történt. Kétszer másik városba költöztem, elvégeztem az egyetemet, új barátokat szereztem, szeretteim haltak meg és új családtagok érkeztek, eladtuk a házat, ahol felnőttem, de a déli parti strand maradt a régiben. Mint Wass Albert versében: „A víz szalad, a kő marad.”

Változatlan a bódék fakó színe, a hekk utóíze, a zacskós krumpli ránk nehezedő szaga, a pizzák egyhangú feltétje, a tejföl víztől híg állaga, a tulaj nemtörődöm hozzáállása. Egy valamiben követik csak a világ lépteit. Az árakban.

Szerencsére e téren is létezik a best practice. A divatos street food mintájára kiemelkedőben van a beach food közösség.

Viszont azt a vendéglátóst, aki nem veszi komolyan az éhes strandolót, aki képes, de nem hajlandó a változásra ne ajándékozzunk meg nehezen megkeresett fizetésünk egyetlen forintjával sem! Inkább készítsünk otthon uzsit, amit hűtőtáskában elvihetünk magunkkal. Íme néhány tipp.

 Ezt vidd magaddal a déli partra műanyag dobozban, hűtőtáskában:

• felkockázott görög és sárgadinnye
• aszalt és friss kajszibarack
• mogyoró és mandula
• zöldsaláta keverék (mellé kicsi üvegben vinaigrette öntet)
• felszeletelt paradicsom, uborka, paprika és a nagy kedvenc: kovászos uborka
• felszeletelt házi kenyér, piadina vagy tortilla lap
• hajszál vékonyra szelt jó minőségű szalámi és/vagy kolbász
• főtt, csöves kukorica
• felkockázott avokádó
• citromos víz
• atombiztos hűtőtáskában: kemény sajtok, házi sonka

Ha pedig nincs kéznél 300 l-es hűtőtáska és/vagy izmos férfiember, aki a fentieket cipeli készíts néhány szendvicset mexikói módra!

Pirított kukorica, salsa és avokádó tortilla lapban

Hozzávalók

• 6 tortilla lap
• 4 cső kukorica
• 3 érett, édes paradicsom
• 1 chili paprika
• fél fej lilahagyma
• 2 ek. olíva olaj
• 1 lime leve
• só, bors, pici cukor
• 2 érett avokádó

Elkészítése

A kukoricát megtisztítjuk és megfőzzük (forrástól számított 10 percig). Lepergetjük a csőről a szemeket és száraz serpenyőben megpirítjuk. A salsához a felkockázott paradicsomot, lilahagymát a lime levével, olajjal, pici cukorral, sóval és borssal, chilivel összekeverjük. A tortilla lapba halmozzuk a kukoricát, az avokádót és a salsát.

[caption id="attachment_646" align="aligncenter" width="598"] Otthon tejföllel, a strandon salsával[/caption]

  „Leszaladok a boltba tejért meg kenyérért” kiabálom a családnak, miközben már a lépcsőn igyekszem a sarki ABC-be bevásárolni. Igaziból még gyümölcsöt is veszek, meg sajtot, és még ezt-azt, de ez a mondat úgyis olyan teljes, nem kell részletezni, benne van minden, alfától az omegáig. Az alfa volna a kenyér. Hiszen valahogy mindenhol ott van. A reggeliben, a vacsorában, a nyaralásban, a táborozásban, a lecsótunkolásban.

Szóval alapvető és mindennapi és nélkülözhetetlen… jó, de milyet válasszunk? Olyan sokféle van! Barna, fehér, tejeskávé színű, szétesős, szivacsos, színezett, savanykás, kerek, lyukas, mint az egyszeri madár csokija.

Együnk egyáltalán kenyeret? Főleg, hogy sokan hízásuk, rossz közérzetük, magas vércukruk okozójának tartják. Az írás ritmusa most az kívánná, hogy a „pedig nem is” fordulattal folytassam, de ez azért nem ilyen egyszerű. Mi is sokfélék vagyunk:

• Ha vércukor problémákkal küzdünk, jól meg kell választanunk a kenyér minőségét. Ezen kívül, lehetséges, hogy számolnunk is kell, mert meghatározott, hogy hány dkg-t fogyaszthatunk el belőle. Azok a kenyerek, amik teljes kiőrlésű lisztből készülnek, több rostot tartalmaznak, mivel a mag héja is a lisztben van. Így csak lassabban emelik a vércukrot, ami egy sarkalatos pontja a diétának. Ezen kívül több vitamint, ásványi anyagot is tartalmaz.
• Ha fogyni szeretnénk, akkor egy egyszerű törvényt kell szem előtt tartanunk. Több energiát kell elégetnünk, mint amennyit megeszünk. Így, ha sok kenyeret eszünk, sokat kell mozognunk. Alapvetően, itt is jól kihasználhatóak a teljes kiőrlésű kenyerek, mert a több rost a fogyásban is a segítségünkre lehet.
• Ha gluténmentes diétát tartunk, akkor olyan kenyeret kell választanuk, amiben nincs glutén, azaz, kerülnünk kell a búza, árpa, rozs és zab gabonákból készült termékeket. Kukoricalisztet, csicseriborsólisztet, rizslisztet stb. használhatunk helyette. Legjobb, ha otthon sütjük meg, pár hét alatt ki lehet tapasztalni egy jól beváló kenyér receptet. Fontos, hogy valóban laborleletekkel, esetleg biopsziás vizsgálattal alátámasztott diagnózisunk legyen, felesleges tartanunk a gluténmentességet, ha csak fogyni szeretnénk…
• Ha emésztőrendszeri gyulladásunk van, akkor ne a barnát és ne is a meleg frissen sültet válasszuk, be kell érnünk pirított, vagy másnapos fehér kenyérfélével.

 Bármilyen diétáról legyen is szó, vagy csak arról, hogy valaki változatosan, egészségesen szeretne étkezni, abban helye van a kenyérnek. Szerencsésebb a teljes kiőrlésű, a fent elmondottak miatt, ami nehéz, tömör, igazi barna kenyér. És, hogy hol lehet kapni? Hát nagyon egyszerű: süssünk otthon! Nemcsak romantikus elképzelés, hanem megvalósítható gyakorlat is lehet belőle. Micsoda előny, hogy pontosan tudom mit tettem bele. Vagy milyen izgalmas kitapasztalni saját recepteket! Saját fűszerezés, vagy magválogatás, jó lehet-e benne a szárított paradicsom, vagy a fokhagyma? És ha fel tudunk kelni reggel, és frissen sült kenyér illattal ébresztjük a családot, akkor aznapra biztosan mi leszünk az első számú szuperhírók, ha más nem, legalább a saját szemünkben!

Bakó Eszter, dietetikus

[caption id="attachment_615" align="aligncenter" width="571"] Süssük otthon![/caption]

 Rozsos baguette a Gasztroműhelyből

• 50 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 50 dkg BL80 liszt
• 50 g élesztő
• 1 kk. cukor
• 20 g só
• 4 ek. olíva olaj
• 3,5-4 dl víz

Mérjük ki a lisztet és szitáljuk bele egy nagy tálba. A vizet langyosítsuk fel tegyük bele a cukrot - ez fogja elősegíteni az erjedést – és oszlassuk el benne az élesztőt. Tegyük meleg helyre és várjuk meg amíg az élesztő „felfut” azaz összefüggő habszerű réteget alkot a víz felszínén.

A liszthez tegyük a sót az olajat és esetleg magvakat, aszalt paradicsomot, zöldfűszert, ahogy tetszik. Adjuk hozzá az élesztős elegyet és kezdjük összegyúrni majd dagasztani. Ez sokáig kell, hogy tartson. Csináljuk, amíg gyöngyözik homlokunk, de legalább amíg a tészta összetevői szép homogén egységet alkotnak.

Letakarva meleg helyre tesszük és ¾ órán át kelesztjük.

Ha megkelt újra átforgatjuk, átgyúrjuk, megformázzuk, sütőformába vagy tepsibe helyezzük, a legszebb konyharuhánkkal letakarjuk és még ½ órát kelesztjük.

Forró sütőbe dugjuk, körülbelül 3/4 óra múlva élvezhetjük a finom kenyér illatát.

[caption id="attachment_630" align="aligncenter" width="499"] Nagykanizsán így készülnek a kenyerek[/caption]

„A világ folyamatosan forog, a dolgok szüntelen változnak.” Mondta Mazsanna egyik filozofikus beszélgetésünk során. Be kell valljam, hogy igaza van, hiszen nem elég, hogy a magyar futballválogatott jelen van az EB-n, lüktetően van jelen! Ahogy a magyar szurkolók is a bajnokság helyszínein és szerte országunkban. Mintha csak együttes erővel üzennénk a környezetünknek, hogy hé, itt vagyunk! Ne feledkezzetek el rólunk!

Úgy hiszem, hogy csúcséttermeinkkel is ezt üzenjük a hazai és külföldi étteremkritikusoknak és gasztroértőknek. Pár éve hitte volna valaki, hogy gyönyörű fővárosunk öt Michelin-csillagos éttermet tud felmutatni vagy, hogy országszerte olyan magas színvonalú, igényes éttermek között válogathatunk, amelyekről a Gault&Millau munkatársai is elismerően nyilatkoznak?

Egyszóval jók vagyunk. Higgyük is el magunkról! Magyarország kúl!

Az Őrségben található Pajta Bisztróban pedig igazán nagyon könnyű azonosulni ezzel a gondolattal.

Zalából egy mesebeli, kanyargós utakkal, gyönyörű parasztházakkal, árnyékos erdőkkel, dombos szántóföldekkel és a Cser-völgyi patakkal tarkított út vezet Őriszentpéterre.

A Pajtában jelen van az, aminek néhány vendéglő, fogadó, kocsma még híján van – a koncepció.

Az épület, a hatalmas, erdőségig nyúló telek, a fonott karosszékek bennük a pihe-puha párnákkal, a fa asztalok és rajtuk a friss virág, a hímzett tányéralátét, az ezüstösen csillogó villa és kés, a lépcső melletti lámpások, az épületet szegélyező fűszernövények, a rajztáblára erősített, barna papírra nyomtatott étlap példás egységet alkotnak. Ha csak fotót látok egy-egy részletéről, akkor is gondolkodás nélkül vágom rá: Pajta, Őriszentpéter.

[caption id="attachment_600" align="aligncenter" width="602"] Ebéd utáni sziesztára is van lehetőség![/caption]

Az ételekről talán elég lenne annyit írnom, hogy a Pajta séfje, Söre Csaba pályafutása a Michelin-csillagos Costesben kezdődött. Persze nem hagyom ennyiben.

Előételként a tárkonyos bárányhúslevest választottam húsával és zöldségekkel. Belekóstolva rögtön egyetemi professzorom, a Mississippi-állambeli Margaret McMullen szavai jutottak eszembe, aki egyszer szórakozottan azt mondta: az a közös bennetek, és bennünk mississippiekben, hogy mindent szétfőzünk. Szívesen megkóstoltatnám a kiváló írónővel az élénk színű, ress, roppanós zöldségekkel teli levest, fenti állításunkat is alátámasztandó – tényleg minden változik.

Főételnek a tengeri sügért kértem babokkal. Olyan jó néha kitekinteni és látni azt, hogy egyetlen alapanyagból mennyi minden más is készíthető. A tarkababból nem csak leves és főzelék, de finom püré, zöldbab testvéréből pedig roppanós, párolt, petrezselyemmel szórt köteg is tálalható.

Az édességre már nem maradt szabad kapacitásom. Gondoltam mindaddig, amíg belekóstoltam a brownie-ba (amit itt nagyon helyesen csokitortának hívnak), amit Ő rendelt, majd pirulva fordultam a felszolgáló hölgy felé ezen szavakkal: „Inkább mégis kérek.”

A Pajtában a hangulat nagyon családias. A desszert fogyasztása közben a fiatal pincérhölgy a Pajta kutyájáról mesél bájosan, mosolyogva. A mellettünk ülőknek pedig kérésükre az étterem történetét foglalja össze pár mondatban.

Meleg szívvel ajánlom a Pajtát mindenkinek, aki egy étteremtől nem a rántott hús és piri buri kombinációt várja el, kisgyermekeseknek, akik élvezni szeretnék az ételt, amíg a gyerkőcök a hatalmas füves területen labdáznak, fiatal pároknak, akik egy romantikus délutánt szeretnének egy meghitt helyen eltölteni, életrevaló nyugdíjasoknak, akik nyakukba veszik az Őrséget, a külföldről hazatérőknek, hogy lássák: minden változik, jó helyen vannak…jó helyen vagyunk!

„Miért hátul áll a csatár? A CSK-nak tulajdonképpen mi a szerepe?” És a nagy klasszikus: „Akkor ez most les volt?”

A kérdések hallatán Ő rám emeli tekintetét és csak ennyit mond: „Erus, hagyd ezt abba!”

Igen, vállaltan a legkevésbé sem értek a focihoz. Ezt nagyobb sporteseményekkor leplezendő – mivel a közösséghez tartozás élménye számomra is fontos - meccs közben néha bekiabálok, hogy szöglet! Kéz! Bedobás! Különösebb képzeteket azonban nem társítok hozzájuk.

A labdarúgás iránti rajongásom viszont pontosan fordított arányosságban áll nemzeti öntudatommal tehát, ökölbe szorított kézzel, a lakásban fel-le járkálva kísértem figyelemmel a magyar válogatott debütjét az EB-n. A góloknál pedig önkívületi állapotban éljeneztünk úgy, hogy három háztömbbel arrébb a nagyothalló nagymami is tudomást szerzett róla, hogy vezet a magyar csapat.

Folytatódjon bárhogy a bajnokság, magyar szívem örül és nagyon büszke.

Két nemzetiszín meccskaját ajánlok a szombati mérkőzésre:

Trikolor pizza

Hozzávalók a tésztához

• 40 dkg liszt
• 6 ek. olíva olaj
• 2,5 dl víz
• fél kocka friss élesztő
• só
• pici cukor

• fél fej vöröshagyma
• 2 ek. olíva olaj
• 1 üveg nagyi által télire eltett paradicsomlé
• 1 duci gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• oregánó
• só, bors

• mozzarella karikára szelve
• fekete olívabogyó
• pár szelet jó minőségű szárított sonka
• sok-sok friss bazsalikom

[caption id="attachment_586" align="aligncenter" width="526"] Piros, fehér és zöld[/caption]

Elkészítése

A tésztával kezdjük. Az élesztőt a pici cukor kíséretében felfuttatjuk a langyos vízben majd hozzáadjuk a liszthez, belevegyítjük az olajat és a sót. Kidolgozzuk (de nem visszük túlzásba) és kelesztjük addig, amíg a feltéttel elkészülünk.

A mártáshoz megpirítjuk a hagymát olíva olajon, hozzáöntjük a paradicsomot, fűszerezzük, visszaforraljuk mártássá, mikor majdnem kész hozzáreszeljük a fokhagymát.

A tésztát egy tepsibe lapogatjuk, megkenjük a szósszal, ráhelyezzük a sajtot, olíva bogyókat és megsütjük. A sonkát és a bazsalikomot szigorúan a sütőből kivéve helyezzük a tetejére.

Grillezett cukkini mozzarellával és friss paradicsommal

[caption id="attachment_577" align="aligncenter" width="534"] A magyar zászló színei a tányéron is[/caption]

Hozzávalók

• 2 db cukkini
• 1 tk. kakukkfű
• só, bors
• 2 golyó mozzarella
• friss koktélparadicsom

A cukkinit hosszában felszeljük és lesózzuk, borsot őrlünk rá, meghintjük a kakukkfűvel. Grillserpenyőben megsütjük. A kész cukkini csíkokba mozzarella szeleteket bújtatunk és felgöngyöljük. Hozzá friss koktélparadicsom salátát fogyasztunk.

Tálaljuk. Szurkolunk. Nyerünk. Összeborulunk!

[caption id="attachment_581" align="aligncenter" width="521"] Juhééééj![/caption]

A hagyományos ételekhez szokott szeretteinkkel valóban nehéz elhitetni, hogy van élet a rántott húson túl. Ezen a téren nagy gyakorlatra tettem szert, hiszen mindenféle trükköt bevetek, hogy olykor-olykor velem tartson az is, aki gyermekláncfűnek hívja a rukkolát.

Köszönhetően a rengeteg gasztro-impulzusnak az arra fogékonyak asztala egyre tarkább. De mi van azokkal, akik ösztönösen tolják el maguk elől a tányért, ha számukra ismeretlen étellel teli?

Bölcs pszichológusoktól tudjuk, hogy a változás az egyik legnehezebben emészthető jelenség. Legyünk tehát a konyhában is kíméletesek és ne cseréljük egyik napról a másikra a húslevest marokkói csicseriborsó levesre, a sertéssültet véres marha steakre vagy a rizst hajdinára!

Tehetjük viszont, hogy a napraforgó mellett tartunk otthon tökmag-, dió-, olíva olajakat. A rizses zsák mellé tehetünk kuszkuszt és bulgurt. A mozzarella mellől a hűtőpultból kivehetjük a brie-t, ementálit, parmezánt. A kerti salátára néha szórhatunk napraforgómagot, pisztáciát, kesudiót.

Nézd csak, én így csapom be a gasztro-konzervatívokat:

Parmezános, fűszeres bundában sült tőkehal bulgursalátával

Hozzávalók a halhoz

• 1,5 kg tőkehal
• 3 tanyasi tojás
• 2 marék liszt
• 3 marék durva őrlésű vagy házi kenyérmorzsa
• oregánó
• bors
• 2 nagy marék reszelt parmezán
• 4 ek. olíva vagy napraforgó olaj
• 1 db citrom a tálaláshoz

Hozzávalók a bulgursalátához

• 1 pohár bulgur
• 2 pohár víz
• 3 ek. olíva olaj
• 3 db édes de kemény paradicsom
• 1 db lilahagyma
• fél kígyóuborka
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 8-10 levél menta
• 1 citrom leve
• só, bors

A halat (ha fagyasztott kiolvasztjuk) bátran besózzuk. A szokott módon bepanírozzuk, de a morzsába frissen tört borsot, oregánót és parmezánt teszünk. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük és 3 ek. olíva olajat oszlatunk el rajta. A sütőbe toljuk és ropogósra sütjük.

A burgurt alaposan megmossuk, kicsi olajon a tűzön átforgatjuk, kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük és mérsékelt lángon főzzük csakúgy, mint a rizst.

A salátához a zöldségeket pici kockára szeljük, hozzáadjuk a zöldfűszereket, a citromot, az olajat, sót és borsot majd összekeverjük a kihűlt bulgurral.

A salátát tányérba halmozzuk a halra citromot csepegtetünk. Tálaljuk, csendben figyelünk, a fogyasztónak pedig nem áruljuk el, hogy tabbouleh-t eszik.

[caption id="attachment_556" align="aligncenter" width="534"] Ugyanaz jobb ruhában[/caption]