A magyar Provence, hazai Toszkána. Ilyen és ehhez hasonló földrajzi fogalomzavarokkal keltik fel az érdeklődést az ügyes marketing szakemberek hazánk tájegységei és a hazai turizmus iránt. Bevallom hatásos és igen találó is, de amikor a Káli-medence lankáin, a gazdag szőlőskertek szegélyezte szűk autóút kanyarog alattunk, közben a gyönyörű Balaton fel-fel bukkan, szívünk megmelegszik, és véletlenül sem asszociálunk Nyugat-Olaszországra vagy Dél-Franciaországra.
[caption id="attachment_684" align="aligncenter" width="432"]
Páratlan látvány[/caption]
A Káli-medence több mint egy tájegység. Valami nagyon egyedi módon keveredik itt a hagyomány és a kortárs magas kultúrának a lezser, hanyagul elegáns válfaja. A két pólus: gyökerek és fejlődés. Naná, hogy a gasztronómiában is megvan mindennek a lenyomata!
- augusztus 24. Salföld, Természetvédelmi Major
Ökoturisztikai bemutatóhely őshonos magyar háziállat fajtákkal, állatsimogatóval és mezőgazdasági gép kiállítással. Ezt mondják a prospektusok.
Valójában: a nagyi vidéki udvara, a nyár illatú és napfény ízű percekkel, a mezítlábas szaladgálással a puha fűben és a finom porban. A gyermekkor önfeledt szünidei órái sejlenek fel a fűnyíró berregésével, a pajta ajtajának recsegésével.
A fogadóépületben sugárzó hölgyek kiváló szociális érzékkel teszik a dolgukat: a kisgyermekes szülővel informatívan, a fiatal párral összekacsintva, viccelődve, az osztrák turistával annak anyanyelvén folytatják a diskurzust.
A lovas szekéren utazás és pálos kolostorrom meglátogatását követően a tízórai: mangalicazsíros kenyér, hagymával hozzá málnaszörp. Semmi kóla, semmi chips! A nagyinál ez van!
- augusztus 24. Mindszentkálla, Káli kapocs
Stílusos romkocsma a Káli-medencében. Ezt mondja a google.
Való(já)ban: az első világmegváltó beszélgetések helyszíne ez, zsenge, nyiladozó egyéniségű útkeresők csomópontja, ahol a legegyszerűbb gondolatra is létezik egy filozofikus riposzt.
A gasztro-kocsmában fiatal lány sorolja a napi étel ajánlatot és a szörpfajtákat (igen, igen…ma ez a menő). Tekintetével és minden szavával azt üzeni: megérkeztél. Itt vagy! A húszas éveid legelején, a lezser mindennapokban, az eklektikus életteredben.
A Kopasz-hegy megmászása előtt az ebéd: gulyásleves, fehér kenyérrel. Semmi hamburger, semmi pizza! Mert a bárátokkal bográcsozunk! Tartalmas, forró, csípős – így kell ezt srácok!
[caption id="attachment_693" align="aligncenter" width="371"]
Út a Kopasz-hegy csúcsára[/caption]
- augusztus 24. Köveskál, Kővirág
Rusztikus stílusú étterem – állítja a szakirodalom.
Valójában: a kifinomult beszélgetések helyszíne. A tudatos és felelősségteljes felnőttek színpada, kiknek ízlésük, stílusuk már kiforrott. Tudják, hogy mit várnak az élettől és egy ilyen étteremtől.
[caption id="attachment_699" align="aligncenter" width="552"]
Látjátok mit ittam?[/caption]
Korai vacsora a kőtenger előtt: paradicsomleves, sertés szűz céklasalátával és zöldborsó veloutéval, desszertnek túrógombóc. Semmi rántott hús, semmi roston csirke! Mert szofisztikáltak lettünk. Hibátlan ízélmény. A tányérok - mint felnőtt létünk mindennapjaiban a megoldandó problémák - gyors egymásutánban érkeznek. Mélázni nincs idő.
Romantikus elképzelés, tudom - de várom a percet, amikor a mediterrán térség egyes tájait a Francia – Kálinak vagy az Olasz – Őrségnek nevezik. Megérdemlik!
