Nem ismételgetem a közhelyig koptatott frázisokat, hogy kislány korom óta.., mióta az eszemet tudom a konyha…, már anyukám szoknyája mellett…stb. Annyira nem is igaz.
Egy viszont igen: a főzés és etetés számomra egyet jelent a szerető gondoskodással, amely nálunk családi örökség. Én akkor érzem komfortosan magam, ha valami fortyog a tűzhelyen. Lehetek én a szakács, vagy kérhetem én a kedvenc ételem, a lényeg, hogy a kedves szavak mellett a finom étel is megsimogassa lelkünket.
Barcson nevelkedtem, Pécsett jártam egyetemre, most pedig Nagykanizsán dolgozom és élek. Szóval az ízes Zalából írom a keresetlen szavakat.
Etessétek, akit szerettek, olvassatok sok kedvetekre valót és járjatok klassz éttermekbe!
Csók,Erus
