A konyhában ülök és hosszasan lamentálok. Legalább száz ok és mentség felvetődik bennem, hogy miért ne süssek. Az elsődleges ok annak az emléke, mikor legutóbb nekiálltam, Ő pedig bejött a padlótól plafonig igénybevett, lisztfelhőben és tojáshéjban úszó konyhába, és felsóhajtott: "Jézusom, Erus! Mit csinálsz?" Először persze sértődötten felcsattanok, aztán kívülről szemlélve a szituációt jót derülök magamon.
Középiskolai matematika tanárom biztosan egyetértőn bólogatna őszinte vallomásomra, miszerint a számok és mértékegységek nem a barátaim. Így tehát kimérni 20 g sót, ¼ dl tejet, ½ dkg cukrot az én olvasatomban a szükséges rossz kategóriába esnek. Egy kedves ismerősöm nagyot nevetett mikor azt mondtam: „Én lendületből főzök.” Pedig tényleg így van. A sütés pedig maga a precizitás és türelem.
Ezt a tortát viszont tényleg extrém hanyag eleganciával lehet elkészíteni.
Omlós tészta- 230 g finomliszt
- 140 g vaj (hideg)
- 90 g porcukor
- 2 db tojássárgája
- 1 ek. hidegvíz
A vajat a liszttel gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a cukrot, a két tojássárgáját és a jéghideg vizet. Gombócot formálunk belőle, becsomagoljuk és a hűtőben pihentetjük legalább fél órát. Ezt követően egy csinos, legfeljebb 22 cm átmérőjű formába lapogatjuk és vakon sütjük (villával megbökdössük, sütőpapírt vágunk rá, rizzsel vagy babbal borítjuk) 180 fokon 25 percig.
Csokikrém- 3 dl zsíros tejszín
- 2 db étcsoki
- 1 ek. vaj
A tejszínt felmelegítjük, de nem forraljuk! Belekockázzuk a két tábla étcsokit, utána dobjuk a vajat és szinte nemtörődöm módon egyneművé kevergetjük. A kihűlt tésztára ráöntjük a langyosra hűlt csokikrémet, hűtőbe toljuk és 3-4 órán át dermesztjük. Ha kész, málnával díszítjük.
*Erus
