Gyermekkorom meghatározó filmélménye kortársaimmal ellentétben – akik Walt Disney Oroszlánkirályán szocializálódtak – egy igazi bűnügyi klasszikus, Francis Ford Coppola A Keresztapa című Oscar-díjas alkotása.

Régi szép idők, mikor még a tévécsatornák sugározta filmeket VHS kazettákra rögzítettük majd újra és újra elővettük, néha cserélgettük, a menőbbek át is tudták másolni. Ekkor – német nyelv ide vagy oda – a PRO7-ről és SAT1-ről is rögzítette apukám a trilógiát. Az összes VHS kazettánkon (az úgynevezett műsorosokon, azaz gyárilag rögzítetteken is) volt legalább egy részlet az olasz maffiacsalád életét feldolgozó remekműből. Ha a csatornák között válogatott és véletlenül ráakadt, már nyomta is a REC gombot a videomagnón.

Természetesen öt évesen nem értettem minek ez a felhajtás és hogyan lehetséges, hogy ezredszerre is képes valaki egy filmet megnézni, a regényt pedig, ami alapján készült, szó szerint ronggyá olvasni. Realista életszemléletű apukám azzal magyarázza rajongását, hogy ez az egyetlen olyan irodalmi/filmes műalkotás, ami a valós élet igaz lenyomata.

Al Pacino és Marlon Brando ikonikus filmjét pár hete néztem meg újra. Nekem viszont valami egész mást üzent. Számomra a tiszta és nyers férfierő elevenedik meg a filmben. Attól most próbáljunk meg elvonatkoztatni, hogy a film csúcspontján a Corleone család feje vagy tizenöt embert mészároltat le miközben a húga lányát tartja a keresztvíz alá a templomban.

Szóval a higgadt, családját védelmező, tekintélyt parancsoló, karizmatikus férfi képe szikrákat vetve izzott előttem és mikor hazaérkezett Ő, rögtön hasonló személyiségjegyeket kértem rajta számon.

Ne feledkezzünk meg arról a jelenetről sem, amikor a család férfi tagjai a konyhában gyűlnek össze, hogy kidolgozzák egy gyilkosság részleteit - a néző pedig egy komplett receptet kap a kezébe.

"Először egy kis olívaolajat teszel bele. Aztán pirítasz hozzá egy kis fokhagymát. Teszel bele néhány paradicsomot, amit előtte felkarikáztál, meg egy kis paradicsomsűrítményt. Folyamatosan kavargatod, hogy ne ragadjon össze. Amikor már forr, beleteszed az összes kolbászt, meg a húsgolyókat. Öntesz bele egy kis vörösbort, meg egy kis cukrot. Ez az én saját trükköm."

Én pedig leírom nektek az enyémet:

Szicíliai paradicsomos húsgombóc polentával

Hozzávalók a húsgombóchoz

• ½ kg sertés vagy marha darált hús
• 1 fej vöröshagyma megpirítva és kihűtve
• 1 ek. mustár
• 2 kk. szárított oregánó
• 1 nagy tanyasi tojás
• 3 ek. zsemlemorzsa
• 3 ek. olíva olaj
• só és bors bőven

Elkészítése

A húsgolyókhoz az alapanyagokat összegyúrjuk, majd kicsi gombócokat formázunk belőle. Olíva olajon elősütjük és egy tűzálló tálba helyezzük. Nyakon öntjük a pikáns szósszal és az előmelegített sütőbe toljuk. Legalább 20 percig sütjük.

Polentát készítünk hozzá az itt leírt módon. Tálaláskor parmezánt szórunk a tetejére.

A családfő elé tesszük nagy alázattal. Az üzletről pedig nem kérdezzük. SOHA.

-Na és mit szoktál enni a munkahelyeden?

-Mit ennék? Jacket-et és gravy-t.

Mondja a kiváló (és szarkasztikus) humorú unokatestvérem, Isti - Leedsben a.k.a. Stefan - aki a szigetországban él és dolgozik majd’6 éve.

Isti gasztro-szocializációját konyhatündér édesanyja alakította és határozta meg. Szóval gondolhatjátok, hogy a sima krumpli és hozzá laphusi valamint, valami rettenet szósz eléggé letaglózta a ködös Albionban. Nagy szerencse, hogy egész fiatal korától kiválóan főz, így nincs mindig a héjában sült burgonya és visszaforralt pecsenyelé fogyasztására ítélve.

Eszembe jutott még, hogy Jamie Oliver Feed Me Better kampánya során rossz példaként bemutatott, iskolai menzán kínált kolbászkák és ketchup sem a kulinária netovábbja.

Azért ne felejtsük el az sem, hogy a szigetország adta nekünk Dickens, Robbie Williams és Tom Hardy mellett Nigella Lawsont, Gordon Ramsayt és  Keith Floydot!

Ezt a receptet pedig Gordon Ramsay egyik műsorában láttam és kihagyva a Worcestershire-szószt és egyéb brit úri huncutságokat gyakran elkészítem.

Pásztorpite

 Hozzávalók

A raguhoz

• 1/2 kg darált sertéscomb vagy lapocka
• 3 ek. napraforgó olaj
• 2 szál sárgarépa
• 2 marék zöldborsó
• 1 fej hagyma
• 1 konzerv hámozott paradicsom
• só és bors
• 2 babérlevél

• 60 dkg krumpli
• 1 ek. vaj
• pár löttyintésnyi tej
• nagy-nagy marék reszelt parmezán

Elkészítés

Magasfalú serpenyőben a kockára vágott hagymát megpirítjuk, hozzáadjuk a sárgarépát, picit átmelegítjük, jöhet hozzá a darált hús. Pirítjuk, majd hozzáadjuk a paradicsomkonzervet, szükség szerint egy kis vizet. A lényeg, hogy ragu állagot kapjunk. Ekkor fűszerezzük bátran és mérsékelt lángon főzzük 15 percig. Ekkor jöhet a borsó és még 5 perc főzés. Lezárjuk, félretesszük.

A burgonyát megfőzzük sós vízben. Leszűrjük és úgy járunk el, mintha burgonyapürét készítenénk csak hozzáadjuk a sajtot.

Előveszünk egy csinos tűzálló tálat és beleöntjük a ragut a tetejére pedig a burgonyasipkát helyezzük ennek tetejére még egy kis sajtot szórunk.

Előmelegített sütőben addig sütjük, míg aranyszínű lesz.

Mikor fogyasztjuk kisujjunkat eltartva emeljük az evőeszközt szánkhoz, magunkat kihúzzuk,  fennkölten a királynőről diskurálunk és - elővéve a passzív szókincsünket is - a lehető legkörülményesebben fogalmazzuk meg mondanivalónkat.

Barcelona, Consell de cent, hétfő délelőtt. A cirádás polgári épület egyik virágokkal borított erkélyén szépséges nő ül kecsesen fekete, lenge nyári ruhájában. Hullámos, hosszú barna haja finoman omlik a kovácsoltvas szék támlájára. Hevesen gesztikulál a mellette álló barátnője felé fordulva, kezében egy öblös borospohár narancslével teli. Alattuk lüktet a város. Az autók gyors egymásutánban szelik az utat, a kávézók teli, a turisták térképpel a kezükben tempóznak, hogy aznap legalább öt helyszín beleférjen. Én a Sagrada-hoz sietek, de nem tudok szabadulni a képtől. Pillantásom ott ragad az erkélyen. Hazautazásomat követően is sokszor felsejlik, ahogy a napfény vetette pici kristályok táncolnak a borospoháron, amit a napbarnított kéz tart.

Manarola, szombat délután. A Ligur-tenger hullámai a sziklákat csapdossák nagy morajjal. Egy sziklapadon ülök és próbálom elraktározni az aznap gyűjtött élményeket. A színes halászházakat, az éttermek illatát, a végtelen tengert újra és újra felidézem, hogy minden pici részlete meglegyen, mikor a hűvös ősz beköszönt. Az étteremben, amely mellett később elhaladok elegáns fiatal nő és férfi pici asztalnál caprese-t falatozik, egy másik pár pedig zsírpapírról harapja a frittata-t a padon.

[caption id="attachment_510" align="alignright" width="3840"] Sorakozó![/caption]

Utazásom folyományaként teleültettem virággal a pici erkélyem, tavasztól őszig a kinyitható kerti asztalon tálalok, igazi odaadással készítem a legegyszerűbb salátát, amit úgy fogyasztok, mintha csak ez az egy dolgom lenne aznap és azóta csakis talpas borospohárból iszom és kínálom a narancslét.

Szóval kicsit el kellett távolodnom, hogy észrevegyem azt, ami annyira kézenfekvő és közeli.

Legyünk nagyvonalúak, ha étkezésről van szó! Rátartiak, arisztokratikusak, mint a katalán szépség a szecessziós épület erkélyén.

Frittata

Hozzávalók 2 személyre

• 5 nagy tanyasi tojás
• 2 szál újhagyma
• 5 cm karikára szelt kolbász
• 1 marék könnyen olvadó sajt
• 2 ek. olíva olaj
• 1 marék bazsalikom és/vagy petrezselyem

A sütőt előmelegítjük. Az olajat egy magas falú serpenyőben (aminek tűzálló nyele van vagy ha olyanunk nincs, alufóliával becsavarjuk) felhevítjük. Rádobjuk a karikára szelt hagymát majd a kolbászkát, utána küldjük a felvert tojást. Hagyjuk, hogy az alja megszilárduljon ekkor rászórjuk a reszelt sajtot és betoljuk a sütőbe. Amikor megpirul kiszedjük és a felaprított zöldfűszerekkel díszítjük.

Előszedjük a legszebb tányérunkat és evőeszközöket, tálaljuk.

Mert egy rántottát is lehet ünnepélyesen enni (pláne, ha frittata-nak hívjuk).

Ha az USA déli államaiban élő afroamerikai lakosok anno nem stoppolják le az elnevezést, szerintem joggal hívhatnánk aranyló levesünket soul foodnak.

A valódi okára a mai napig nem jöttem rá, de a húsleves az az étel, amely lelkünket is táplálja. Talán azért mert van valami titkos közösség összetartó ereje, hiszen a magyar családok vasárnapi- és ünnepi ebédjének elengedhetetlen kezdő akkordja.

Tápláló sárgarépa, vitamindús petrezselyem, illatos zeller, kelbimbó és majdnem mindegy, hogy sertés levescsont vagy a nagyi udvarában nemrég még kapirgáló tyúk. Érzitek a gondoskodást? Bizonyítottan gyógyír ez minden testi és lelki fájdalomra és bánatra.

A legjobb az egészben a szertartásosság. A gondos kezek meghámozzák a zöldséget, a húst nagy műgonddal előkészítik aztán a tűzhelyre téve a már gyöngyöző leves illata belengi az egész családi fészket. Mikor anya, vagy a családfő a levest szűri a gyerekek az asztal köré gyűlnek és az édes sárgarépát majszolják vagy a csontról farigcsált frissen főtt húst villájukkal tormába vagy magos mustárba merítik.

Nagyon szeretem, hogy ezt az ételt is lehet gazdagítani idénytől függően. Nálunk ősszel kerül bele egy-két fej fűszeres gomba, nyáron egy-egy szál lestyán, télen pedig készülhet az igazi orja leves a nagyi frissen leölt sertéséből.

Hozzávalók

• 80 dkg (kb) sertés levescsont
• 4 szál sárgarépa
• 3 szár petrezselyemgyökér
• 1 kicsi zellergumó
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 szál friss zellerzöld
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1 kk. egész bors
• 1 kk. egész kömény
• só
• 2 babérlevél
• 1 félbevágott zöldpaprika
• 1 paradicsom
• 1 kisebb burgonya

Opcionális

• 1 fél fej karalábé
• 2-3 db kelbimbó vagy 1 levél kelkáposzta
• lestyán
• 1-2 fej gomba
• fél maréknyi zöldborsó
• csontleves esetén 1 db szegfűszeg

Elkészítés

A gondosan megmosott levescsontos hideg vízben feltesszük főni. Amint melegedni kezd szürkés hab jelenik meg a víz felszínén ezt egy szűrő segítségével addig távolítjuk el, míg teljesen tiszta lesz a víz.

A megtisztított zöldségeket és fűszereket hozzáadjuk és hagyjuk hogy gyöngyözve, nem forrva följön legalább 1,5-2 órán át.

Leszűrjük. Lúdgége tésztát főzünk ki mellé.

A fehér damaszt terítővel megterítünk, rusztikus tányérokat helyezünk az asztalra, ha eddig nem tettük meg, bekapcsoljuk a Kossuth rádiót.

Ti hogyan készítitek a húslevest? Milyen zöldségekkel gazdagítjátok?

A konyhában ülök és hosszasan lamentálok. Legalább száz ok és mentség felvetődik bennem, hogy miért ne süssek. Az elsődleges ok annak az emléke, mikor legutóbb nekiálltam, Ő pedig bejött a padlótól plafonig igénybevett, lisztfelhőben és tojáshéjban úszó konyhába, és felsóhajtott: "Jézusom, Erus! Mit csinálsz?" Először persze sértődötten felcsattanok, aztán kívülről szemlélve a szituációt jót derülök magamon.

Középiskolai matematika tanárom biztosan egyetértőn bólogatna őszinte vallomásomra, miszerint a számok és mértékegységek nem a barátaim. Így tehát kimérni 20 g sót, ¼ dl tejet, ½ dkg cukrot az én olvasatomban a szükséges rossz kategóriába esnek. Egy kedves ismerősöm nagyot nevetett mikor azt mondtam: „Én lendületből főzök.” Pedig tényleg így van. A sütés pedig maga a precizitás és türelem.

Ezt a tortát viszont tényleg extrém hanyag eleganciával lehet elkészíteni.

• 230 g finomliszt
• 140 g vaj (hideg)
• 90 g porcukor
• 2 db tojássárgája
• 1 ek. hidegvíz

A vajat a liszttel gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a cukrot, a két tojássárgáját és a jéghideg vizet. Gombócot formálunk belőle, becsomagoljuk és a hűtőben pihentetjük legalább fél órát. Ezt követően egy csinos, legfeljebb 22 cm átmérőjű formába lapogatjuk és vakon sütjük (villával megbökdössük, sütőpapírt vágunk rá, rizzsel vagy babbal borítjuk) 180 fokon 25 percig.

• 3 dl zsíros tejszín
• 2 db étcsoki
• 1 ek. vaj

A tejszínt felmelegítjük, de nem forraljuk! Belekockázzuk a két tábla étcsokit, utána dobjuk a vajat és szinte nemtörődöm módon egyneművé kevergetjük. A kihűlt tésztára ráöntjük a langyosra hűlt csokikrémet, hűtőbe toljuk és 3-4 órán át dermesztjük. Ha kész, málnával díszítjük.

*Erus

Van olyan, hogy kimarad az esti bevásárlás – főzés - másnapra az ebédet műanyag dobozokba csomagolás hármasa. Ilyenkor aztán másnap lehangoltan olvasgatom az ételkiszállítást vállaló kanizsai éttermek honlapját, végül rábökök egy menüre. Ebédkor a kollégáim pedig megdöbbenve nézhetik, hogy szinte toporzékolva hisztizek, mert megint nem ízlett az ebéd, majd bánatosan sóhajtozok a pénzre gondolva, amit kezeimből kiadtam a csúnya polisztirol koporsóba csomagolt ételért. Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy soha többé nem hagyom ki az esti ebédcsomagolást, azonban az élet párszor kekec rendezőnek bizonyul.

De miért is ne lehetne opció néha ebédet rendelni egy étteremből? Miért nem állhatnék fel a munkahelyemen az ebédlőasztaltól, a rendelt étel doboza mellől azt nyugtázva, hogy jó volt, az uzsira fogyasztott szendvicsig kibírom.

[caption id="attachment_462" align="aligncenter" width="503"] Fotó: Centrum Burger[/caption]

Imáim végül meghallgatásra leltek. A hely, ahol elégedett mosollyal az arcomon falatozok, a nagykanizsai Centrum Burger (megtaláljátok a Deák téren). Nagy szerencse, hogy kiszállítást is vállalnak. A hamburgerező - és ma már tésztabár is – munkatársai, szakácsai biztosan jó párszor körbejárták a kérdést, teszteltek, kísérleteztek, hogy a hamburgereket tökélyre fejlesszék. Ropogós, kissé megpirított zsemle, szaftos húspogi - szigorúan marhahúsból, finom szósz és vörös cheddar - nem pedig trappista vagy valami rettenet lapsajt - mellé menő coleslaw. Pár hete pedig felfedeztem, hogy a repertoárt bővítették. Már kérhetünk munkahelyünkre olaszos tésztákat, amit csinos papírdobozból falhatunk.

[caption id="attachment_467" align="aligncenter" width="456"] Fotó: Centrum Burger[/caption]

Jamie Oliver szavaival élve: „Így kell ezt srácok! Egyszerűen, fiatalosan!” Én a pestós, pirított fenyő- és tökmaggal szervírozott spagettit próbáltam ki. Már az ötlet is maga a megkönnyebbülés, ami feledteti az olcsó zacskós mirelit krumpli és ízetlen laphusi emlékét.

A minap az étterem tulajával találkoztam, majd kérés nélkül nekiszegeztem véleményem:

- Tetszik a tésztabár ötlete.

- Igen? Olyat akartunk, ami még nincs nálunk a piacon.

Mi pedig még több ilyen tudatos vendéglátóst akarunk!

Mert nyitottak vagyunk a világra, gyorsan reagálunk az újra, befogadjuk és értékeljük, ami igényes és odafigyeléssel készül, és megunjuk, elfordulunk attól, ami évek óta a beragadt sémákat követi. A street food már rég nem egyenlő az egyenízű gyros-szal, pizzával vagy olcsó hamburgerrel. A pho leves, a marhahúsos szendvics, a lazacos bagel, a quesadilla, a penne arrabiata, a sültkolbász pirított hagymával és a kézműves hamburger is felválthatja, sőt, diadalmasan legyűrheti a rántott csirkemell és mirelit krumpli párost.

xErus

- Mit főzöl? – kérdezi apukám a tűzhely fölé hajolva.

- Polentát. – válaszolok, de már ismerem az ironikus riposztot.

- Azaz puliszkát – így apukám.

- Igen, így is mondhatjuk. – vágom rá, közben nyugtázom: jó, a világ a helyén van, apu nem vesztette el barátságosan szarkasztikus humorát.

Elnevezését attól teszem függővé, hogy mivel tálalom. Ha sós vízben főzöm meg a kukoricadarát majd kanállal kiszaggatom, pirított hagymát és szalonnát szórok a tetejére és tengernyi tejföllel teszem az asztalra, akkor puliszka. Ha főzés után sok-sok vajat és annál is több parmezánt keverek bele, majd pihentetem és megformázva grillezem, valamilyen pirított zöldséggel vagy hússal tálalom, akkor pedig marad a trendi polenta elnevezés.

Hát nem egyértelmű?

Figyelem konzervatív gasztroértők! Szemeket becsukni! Újító étek következik.

Hozzávalók:

A polentához:

• 125 g kukoricadara
• 0.5 l víz
• só
• 1 ek. vaj
• 4 ek. reszelt parmezán
• 0,5 dl tej

• 1 db nagyobb cukkini
• 1 db padlizsán
• 1 csokor újhagyma
• 1 db paprika
• 2 ek. olívaolaj
• só, bors, provanszi fűszerek (vagy egyszerűen csak kakukkfű)
• 2 duci gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A vizet és tejet feltesszük főni. Meg is sózzuk, persze. Ha elkezd gyöngyözni, lassan hozzáöntjük a kukoricadarát. Vigyázat, mert olyan, akár a Vezúv, kicsap! 3 percig vagy a csomagoláson jelzett ideig főzzük mérsékelt lángon. Lehúzzuk a tűzről, ha szükséges még sóval és frissen őrölt borssal ízesítjük. Belekeverjük a vajat és a sajtot. Egy nagyobb tányérra öntjük, hogy megdermedjen. A zöldségeket 1x1 cm-es kockákra vágjuk és összepirítjuk ebben a sorrendben: hagyma, paprika, padlizsán, cukkini. Fűszerezzük. Ha már majdnem kész hozzáreszeljük a fokhagymákat. A polentát tetszés szerint felszeleteljük. Hosszú csíkokra, hasábokra, körökre, háromszögre. Ahogy tetszik. Száraz grillserpenyőben meggrillezzük. A tejtől a forró rácsok guszta csíkokat hagynak majd rajta. Rusztikus tányérra szedjük a polentát, ráhalmozunk egy nagy adag zöldséget és parmezánt.

„A legnagyobb istenáldás a kukoricagombóc.”

*Erus

"- Figyelj, kitaláltunk valami finomat. Szívesen hozunk neked friss salátát grillezett sajttal. Rábízod magad a szakácsunkra?

- Persze, köszönöm."

Párbeszéd, ami olyan vendéglátói szemléletet tükröz, ami felénk is létezik -  bár sajnos nagyon ritka. Mint ahogyan az élet más területein is, mindig az egyensúlyi helyzetek a nyerők: az étteremlátogatás is akkor jó, ha win-win szituáció áll fenn és nem érzem úgy, hogy megtűrt egyén vagyok.

A pécsi StrEAT étteremben a profi burgerek és fiatalos lezserség mellett valóban tapasztalható az odafigyelés, a kedvesség, szóval a zsigerből jövő gasztro-hivatástudat.

Létezik olyan, hogy egy társaságból valaki ételallergia, diéta vagy egyszerűen a megszokott táplálkozásmód miatt nem talál kedvére valót. Itt nem hagyták, hogy drága barátnőm egy kávé felett üljön, amíg én egyenesen falom, sőt tömöm magamba a hamburgert és percenként felkiáltok: „Jaaaj, de finom!”

A StrEAT Pécsben elképesztően jó a hamburger és a káposztasali. Ami pedig nálam mindig az éttermek egyik fokmérője: nem mirelit a krumpli! Friss, egyenesen a piacról.

A kínálatra bizony nem lehet ráunni. Évszaknak, idénynek, hangulatnak, igénynek megfelelően variálják a szendvicseket.

[caption id="attachment_343" align="aligncenter" width="606"] Tavaszi kolbászos burger. Fotó: StrEAT Pécs[/caption]

Ha Pécsen jártok, térjetek be! 

Ezen a héten (18.) az avokádókrémes, csirkés, baconos, emeletes grillszendvics a menő:

[caption id="attachment_369" align="aligncenter" width="615"] Ejha. Fotó: StrEAT Pécs[/caption]

Személyes kedvencem és javaslatom: pulled pork szendvics, coleslaw és sültkrumpli. Ìme:

[caption id="attachment_351" align="aligncenter" width="602"] Fotó: StrEAT Pécs[/caption]

Szerintem (maximum 5 szakácssipka):  

P.S.:

A street food mára egy szubkultúrává nőtte ki magát. Bár hazánkban célcsoportját elsősorban az egyetemi hallgatók teszik ki, azért látni kisgyermekes anyukát, elegáns yuppie-t és kiskutyát sétáltató nagypapát is hamburgerért és coleslaw-ért sorban állni.

Remélem, hogy nálunk, Nagykanizsán is egyre többen lesznek fogékonyak az éttermi minőségű, gyorsabban kézhez kapható ételekre. Kezdeményezés már történt. Hamarosan írok róla!

*Erus

Dominó és béka. Hacsak nem zalaiak vagytok, tutira nem tudjátok, hogy miről beszélek. Szóval képzeljetek el egy sütiszélekből (drop-outs), rengeteg rumaromából, esetleg egy kis lekvárból összegyúrt masszát, amelyet tégla vagy amorf, békaszerű testekké gyúrnak. Ezt követően csokibevonattal vagy iszonyú gejl, valószínűtlenül zöld cukormázzal borítják őket attól függően, hogy a társasjátékdarabra vagy a kétéltűre emlékeztető „sütit” akarják a cukiba betévedők torkán lenyomni, azzal a felkiáltással, hogy semmi ne vesszen kárba.

Bár konzervatív és gyökereihez ragaszkodó embernek tartom magam, a Zala kocka, gyümölcszselés szelet, banánkocka és a fenti rettenetek láttán mindig egy kicsit elkeseredem a kávézókban.

Nagy szerencse, hogy a cukrászatot is megillető innovatív, kreatív látásmód megérkezett - Nagykanizsára is!

Czeglédi Mária, vagy ahogy családja és barátai ismerik, Zonka sütijével először 2013. nyarán találkoztam, amikor beköltözött a dél zalai város inkubátorházába startup vállalkozása, azaz az Édes’Égbolt sütiző és sütigyár.

A költözés közepette, a nagy sürgés-forgásban Zonka aprósüteményekkel lepett meg minket, az inkubátor dolgozóit. Csokipasztillás kekszek, azaz cookies és mandulás, falatnyi francia süti, financier került a tányérra. Akkor már tudtam, hogy itt bizony nem a mignont és a hatlapost kell keresni a hűtőpultban. Végre!

Zonka, Mautner Zsófi szóhasználatával élve, egy igazi #gasztrocsaj. Közgazdász végzettséggel a kereskedelemben - vezetői pozíciót betöltve - és a vendéglátásban is gyakorlatra, tapasztalatra tett szert. Elmondása szerint a szállodaiparban töltött idő alatt először a sütik díszítése majd készítése annyira rabul ejtette, hogy rájött: ez az ő igazi útja. Cukrász suliba iratkozott hát. Mára pedig - az üzleti inkubátorház óvó öleléséből kibújva – szó szerint új "teret" hódít meg a kifinomult, trendi és csudafinom sütikkel, hiszen hamarosan Nagykanizsa belvárosába költözik!

Az Édes’Égbolt azért egyedülálló, mert Zonka a sütemények készítését anyai gonddal és odafigyeléssel végzi, felügyeli. Itt nincs ám állományjavító meg térfogatnövelő! Van viszont mandulaliszt, valódi tejszín, vaj és ellenőrzött gazdaságból származó friss tojás. Igazi kézműves, álom-finomságok kerülnek ki kezei alól. Mivel sok időt töltöttem pultja mellett, tudom, hogy valami elképesztő éhséggel és nyitottsággal követi szakmája új trendjeit. Hazai és külföldi irányzatokat egyaránt szem előtt tart. Fáradhatatlanul habosít, olvaszt, kever, pörköl, süt és - ami a legfontosabb - szenvedélyesen tanul és tanít. Svéd mandulatorta, pisztáciás, csokis csiga, mogyorós és csokis mini tart, New York cheese cake. Csak néhány a kedvenceim közül.

Szerintem (maximum 5 szakácssipka):  

Ma még az Inkubátorházban, nemsokára a belvárosban! ;)

1. Az amerikai gyerekek és most már a mi kedvencünk is. Cookies! 2. Új trend: meztelen torta. 3. A jelszó: vintage.

Az Édes’Égbolt Facebook-oldalát megtalálod itt.

Édes napokat!

*Erus

Nagy szívfájdalmam, hogy nálunk nincs igazán hagyománya a közösségi nasizásnak. Film- és focimeccsnézés közben chipset és/vagy pattogatott kukoricát majszolunk. Ha áthívom a lányokat beszélgetni próbálok mindig valamit kitalálni, hogy az asztal - ami felett éjszakába nyúlóan diskurálunk - ne legyen olyan egyhangú és szürke.

Mindig jó megoldás ilyenkor a jófajta pékáru és zöldség valamilyen mártogatóssal és sajttal. Ezt aztán tényleg a végtelenségig lehet variálni. Kedvencem a garlic bread azaz a beirdalt, fokhagymás, petrezselymes vajjal megkent és újra megsütött kenyér, mondjuk camembert vagy brie sajttal és friss, édes paradicsommal.

Köztudott, hogy a spanyolok élen járnak a beszélgetés - italozás közben fogyasztott falatkák elkészítése, fogyasztása terén. Barcelonai utam során szert tettem némi tapasztalatra a témát illetően. A katalán fővárosban élő drága barátnőmet, Hildát látogattam meg egy kicsit szerencsétlen időpontban, mert ottlétem első és utolsó napját kivéve végig esett az eső. Természetesen ez nem akadályozott meg abban, hogy példamutató turista módjára meglátogassam a Sagrada-t, a Güell Parkot, az olimpiai negyedet, ötszázszor végigjárjam a Ramblas-t és bemenjek legalább egy tapas-bárba.

Most két olyan csudafinom és egyszerű - Barcelonában ellesett - falatkát osztok meg Veled, amit ha vendégeidnek elkészítesz, tutira a nyakadon maradnak a foci EB teljes ideje alatt.

Hozzávalók:

• 1,5 kg aprószemű újburgonya
• só, frissen őrölt bors
• 1 db hámozott paradicsomkonzerv
• 1 pici fej vöröshagyma
• pici friss chili vagy 1 kk. chilipehely
• pici cukor, só, bors

A burgonyát gondosan megmossuk, nem pucoljuk! Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe dobáljuk, meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk-borsozzuk. Előmelegített sütőbe toljuk, belül puhára, kívül szép aranyszínűre sütjük. Az apró kockára vágott hagymát kevés olajon megpirítjuk, ráöntjük a hámozott paradicsomot, fűszerezzük. 20 percig rotyogtatjuk. A jó csípős paradicsomszószt a sültkrumplira kanalazzuk.

Hozzávalók:

• 6 db tojás
• 2 nagy szem főtt burgonya
• 1 nagy fej hagyma
• 2 ek. olívaolaj
• só, bors
• 15 dkg paprikás, csípős szárazkolbász vagy szalámi
• 2 dl tejföl

Az olajat egy magas falú, maximum 22 cm átmérőjű serpenyőben felhevítjük, rádobjuk a kockára vágott hagymát. A főtt krumplit 1x1 cm-es kockákra vágjuk és utána küldjük. A felvert tojásokat ráöntjük és várunk, nem mozdítjuk. 1,5 perc után alálesünk és ha szép aranyszínű a tojásos egyveleg talpa, egy tányérra csúsztatjuk, majd a nyers felével visszaügyeskedjük a serpenyőbe. Egy szép, „összetartó” kompozíciót kell kapnunk. Tányérra borítjuk, és miután egy picit kihűlt, hasábokra vágjuk. A tortilla darabok tetejére kolbászkarikát helyezünk és tejföllel díszítjük. A feltétet lecserélhetjük egy olívabogyóra, marinált paprikára, fokhagymás pirított gombára, vagy ehetjük csak úgy magában és felejtsük már el a pattogatott kukoricát! :D A maradékot reggelire betehetjük két szelet kenyér közé vagy valami finom buciba.

*Erus